A családi alkotmány a legtömörebb megfogalmazással arról szól, hogy a vállalkozó család tagjai hogyan működtessék együtt a közös céget, és hogyan kezeljék együtt a cég vagy cégcsoport által megtermelt közös vagyont. Ez egyszerre családi, tulajdonosi, működési, stratégiai és vagyoni kérdés.

Mielőtt azonban ezt a két nagy kérdést kibontaná a család, érdemes egy nulladik kérdéssel kezdeni: miért dolgoznak együtt egyáltalán? Miért akarnak együtt maradni a cég körül? Mit jelent számukra a közös munka, a családi kontroll, az örökség, a felelősség és a következő generáció szerepe? Ez lesz a családi alkotmány alapvetése és értéknyilatkozata. Évszázados hagyományok szerint ez a családi alkotmányok magja, legtömörebb változata: egy közös hitvallás arról, hogy mi tartja össze a családot a vállalkozás körül.

A gyakorlatban a családi alkotmány megírása és formába öntése három fő szakaszban képzelhető el.

1. szakasz: miért és milyen jövőképért dolgozunk együtt?

Az első lépés az, hogy a családtagok megbeszéljék az alapvető kérdéseket:

• Akarnak-e együtt dolgozni, és egyáltalán miért dolgoznak együtt?

• Mi a család közös jövőképe?

• Hogyan akarnak együtt dolgozni és élni?

• Milyen értékek alapján akar együtt maradni a család a cég körül?

• Mit gondolnak a munkáról, a pénzről és a családi kapcsolatokról?

• Mit jelent számukra a családi kontroll, az örökség, a felelősség és a következő generáció szerepe?

Ezeket a kérdéseket a családnak belső körben, egymás között kell tudnia megválaszolni. Nem azért, mert külső szakértőre később nem lehet szükség, hanem azért, mert ez az a belső családi mag, amelyet nem lehet kiszervezni. Ebből áll össze az a családi egység, amelybe a családtagok később is vissza tudnak kapaszkodni. Ezért indulnak a családi alkotmányok hagyományosan credóként, hitvallásként, értéknyilatkozatként.

Ha ezeket a kérdéseket a családtagok nem tudják közösen megválaszolni, az komoly jelzés. Lehet, hogy olyan alapvető nézet- és értékkülönbségek vannak közöttük, amelyek mellett nem érdemes közös operatív munkára építeni a családi céget. Ha egzisztenciális vagy tulajdonosi okok miatt mégis szükség van az együttműködésre, akkor ezen a ponton már indokolt lehet pszichológus, családterapeuta vagy más megfelelő segítő szakember bevonása. Itt ugyanis elsősorban nem jogi vagy üzleti elakadásról van szó, hanem a családtagok közötti lélektani és kapcsolati dinamikáról.

Ha viszont ezeket a kérdéseket sikerül közösen megválaszolni, akkor a családi alkotmány már eljut egy fontos első állapotba. Egy 2–4 oldalas alapvetés, hitvallás vagy értéknyilatkozat önmagában is értelmezhető dokumentum lehet számos induló, kisebb vagy kevésbé formalizáltan működő vállalkozó család számára.

2. szakasz: hogyan működtessük együtt a közös céget?

Ha a család döntött a közös munka és a közös jövőkép mellett, következő lépésként lehet arról egyeztetni, hogy a családtagok konkrétan hogyan működtessék együtt a közös céget.

Ide tartozik a stratégia, a vezetés, a szervezet, a családtagok céges szerepe, szakterülete és pozíciója, a döntéshozatal, az előléptetés, a javadalmazás, a következő generáció felkészítése, az utódlás, a családi tanács és a családi közgyűlés működése, az információ megosztás, a konfliktuskezelés és a vitarendezés.

Ezek első körben szervezeti, működési, irányítási, üzleti és stratégiai kérdések. A családtagoknak ezeket a saját nyelvükön, saját értékrendjük alapján, közös szándékkal és konszenzusra törekedve kell végiggondolniuk. Ha ezeket a kérdéseket sikeresen meg tudják válaszolni, akkor kimondható, hogy a családtagok alkalmasak a közös munkára, és a család valóban vállalkozó szellemű családként tud működni.

Ha viszont ezeket a legmagasabb szintű céges, stratégiai és operatív kérdéseket nem sikerül közösen megválaszolni, az jelzi, hogy nehéz lesz a mindennapi együttműködés. Ilyenkor lehet, hogy egyes családtagokat nem érdemes napi operatív szerepbe helyezni, hanem tulajdonosi, családi vagy más nem operatív szerepben kell kezelni a részvételüket. Külső üzleti szakértő, tanácsadó vagy facilitátor segíthet az elakadás feloldásában, de az anyag lényegi részét a családnak kell letennie az asztalra. Egy családi cégben szükség van olyan családtagokra, akik értenek az üzlethez, a vezetéshez, a szervezetépítéshez és a stratégiához.

A fenti témák kibontásával a családi alkotmány már komolyabb működési dokumentummá válhat. Ilyenkor akár 30–40 oldalas terjedelmet is elérhet, különösen akkor, ha a család részletesen foglalkozik a szerepekkel, döntési fórumokkal, utódlással, családtagok foglalkoztatásával és információmegosztással.

3. szakasz: hogyan kezeljük együtt a közös vagyont?

Az első két szakasz sikeres megugrásával már látható egy olyan család, amely képes közös jövőképet alkotni, együtt dolgozni, céget működtetni és vagyont létrehozni. Ekkor kerül előtérbe a harmadik nagy kérdés: hogyan kezelje a család a közös vagyont?

Ide tartozik a tulajdon, az üzletrész, az osztalék, a vagyontranszfer, az átruházás, a házassági vagyonjogi kérdések, az öröklés, az adózás, a befektetések, a biztosítási és banki megoldások, valamint a családi és céges vagyon elválasztása.

A vagyon kezelésének kérdéseihez érve már nélkülözhetetlen az adott szakterületen jártas jogász, adószakértő, banki, biztosítási és befektetési szakember bevonása.

Fontos, hogy ez a bevonás ne egyszerű iratgyártás legyen. A családtagokat kellő mértékben be kell vonni a közös gondolkodásba, és lehetőség szerint hasonló tudásszintre kell hozni őket az adott témában. A junior generációnak is értenie kell például, mi az osztalékadó, mit jelent a házassági vagyonközösség, milyen következménye lehet egy üzletrész-átruházásnak, vagy miért fontos a végrendelet. A konzultációk és workshopok ebben a szakaszban nemcsak szakmai munkát jelentenek, hanem a családi összetartást és közös irányba való tekintést is erősíthetik.

Szakmai véleményem szerint a családi alkotmány ebben a szakaszban se alakuljon át kényszerítő erejű jogi dokumentummá. Praktikusabb, ha lelkiismereti és működési megállapodás marad, és külön dokumentumként hivatkozik azokra a szerződésekre, megállapodásokra és jognyilatkozatokra, amelyek valóban jogi kötőerővel bírnak.

Ennek több oka van. A családi alkotmányt időről időre módosítani, korszerűsíteni és karbantartani kell. Sokkal praktikusabb, ha ezt a család belső körben is meg tudja tenni, és nem kell minden alkalommal egy nagy terjedelmű, összetett, több szakértő által szerkesztett dokumentumot újranyitni. A külső szakértők is elsősorban a saját szakterületükön végzett munkáért tudnak felelősséget vállalni, ezért hasznos, ha az általuk készített megállapodások külön dokumentumként keletkeznek. És ami talán a legfontosabb: ha a szerződések megkötését nem előzi meg biztonságos, családon belüli egyeztetés, akkor nem születik meg az a valódi akarategység, amely később ezek betartásának legfontosabb feltétele.

A családi alkotmány attól lesz erős, hogy a család először saját maga számára tisztázza a közös munka, a közös cég és a közös vagyon alapvető kérdéseit. A sorrend fontos: először a család hitvallása és közös jövőképe, utána a közös cég működtetésének szabályai, végül a közös vagyon kezelése és azok a jogi, adózási, pénzügyi dokumentumok, amelyek ezt megfelelő formába rendezik.