A családi alkotmány hetedik fejezete az utódlásról és az utódgeneráció felkészítéséről szól. Ez az egyik legfontosabb fejezet, mert a generációváltás nem akkor kezdődik, amikor az alapító már ki akar szállni a napi működésből. Sokkal korábban kezdődik: azzal, hogy a család mit mond a következő generációnak a cégről, a tulajdonról, a felelősségről és a családi kontroll jövőjéről.

Egy családi cégben az utódlás nem pusztán vezetőváltás. Nem csak arról szól, ki lesz az ügyvezető, ki ír alá, ki ül be az alapító helyére. Legalább ennyire arról is szól, hogy a következő generáció képes-e felelős tulajdonosként, családtagként és adott esetben vezetőként kapcsolódni a céghez.

A családi alkotmány egészének fejezeteiről ebben az áttekintő cikkben írok részletesebben: Mit tartalmaz egy családi alkotmány?. Ez a cikk már az első konkrét fejezetről szól: az alapvetésről.

Az utód nem attól utód, hogy családtag

A családi cégben természetesnek tűnhet, hogy a következő generációból valaki majd „átveszi” a céget. De az utódlás nem automatikus. A tulajdont lehet örökölni. A vezetői alkalmasságot, a felelősségvállalást és a tulajdonosi gondolkodást nem.

Ezért a családi alkotmányban érdemes tisztázni, mit jelent a család számára az utód szerepe. Vezetőt keres? Tulajdonosi közösséget épít? Több családtagot készít fel különböző szerepekre? Elfogadható-e, ha a következő generáció nem akar operatív vezető lenni, de tulajdonosként felelősen kapcsolódik a céghez?

A felkészítés nem az utolsó pillanatban kezdődik

Az utódgeneráció felkészítése hosszú folyamat. Beletartozhat a cég történetének megismerése, szakmai tanulmányok, külső munkatapasztalat, belső céges tapasztalat, mentorálás, vezetői képzés, tulajdonosi oktatás és fokozatos bevonás a családi döntéshozatalba.

Nem minden családtagnak kell a cégben dolgoznia. De annak is értenie kell a családi cég működését, aki később tulajdonos lesz, miközben nem vesz részt a napi operációban. A passzív tulajdonos is lehet felelős tulajdonos. De ehhez fel kell készíteni.

Vezetőt vagy tulajdonost készítünk fel?

Ez az egyik legfontosabb különbségtétel. A vezetői szerep és a tulajdonosi szerep nem ugyanaz. Egy családtag lehet jó tulajdonos úgy, hogy nem alkalmas ügyvezetőnek. És lehet jó vezető úgy is, hogy nem ő az egyetlen vagy legnagyobb tulajdonos.

Ha a család ezt nem választja szét, könnyen minden utódlási beszélgetés egyetlen kérdésre szűkül: ki vezesse a céget? Pedig sokszor legalább ilyen fontos kérdés, hogy ki milyen tulajdonosi szerepre készül, hogyan vesz részt a családi fórumon, milyen információt kap, és hogyan hoz döntést olyan kérdésekben, amelyek a cég hosszú távú jövőjét érintik.

Mi történik, ha nincs alkalmas vagy akaró utód?

Erről kevés család beszél szívesen. Pedig reális helyzet. Lehet, hogy a következő generáció nem akar a családi cégben dolgozni. Lehet, hogy akar, de nem alkalmas vezetői szerepre. Lehet, hogy több alkalmas utód is van, és éppen ez okoz feszültséget. És az is lehet, hogy a cégnek idővel külső vezetőre lesz szüksége.

A családi alkotmány nem kényszeríthet senkit utódszerepbe. De segíthet abban, hogy a család ne csak egyetlen forgatókönyvben gondolkodjon. A generációváltás nem attól lesz sikeres, hogy mindenképpen családtag ül az ügyvezetői székbe, hanem attól, hogy a család időben felismeri, milyen szerepre ki alkalmas, ki akarja vállalni, és milyen támogatásra van szüksége.

Néhány kezdő kérdés

Egy első körös közös gondolkodáshoz elég néhány egyszerű kérdés:

• Mit jelent nálunk az utódlás: vezetőváltást, tulajdonosváltást vagy mindkettőt?

• Van-e olyan családtag, aki később vezetői szerepet szeretne vállalni?

• Hogyan készítjük fel a következő generációt a tulajdonosi felelősségre?

• Kell-e külső munkatapasztalat a cégbe való belépés előtt?

• Ki mentorálja az utódgeneráció tagjait?

• Mi történik, ha nincs alkalmas vagy akaró családtag vezetői szerepre?

• Elfogadható-e külső ügyvezető vagy professzionális menedzsment a családi kontroll megtartása mellett?

• Hogyan különböztetjük meg a vezetői alkalmasságot a családtagi jogosultságtól?

Ezekre nem kell elsőre végleges utódlási tervet írni. De ha a család elkezd ezekről gondolkodni, már nem az utolsó pillanatban próbálja kitalálni, hogyan adható tovább a cég, a tulajdon és a felelősség.