A családi irányítású cég működésének alapképlete: a háromkörös modell
A családi irányítású cégek működésének rendszere, a háromkörös modell megmutatja, hogyan működik egyszerre a család, a tulajdon és a vállalat egy családi cégben, és miért keletkeznek szerepkonfliktusok.
Dátum:
Kategória:
Családi cégirányítás és családi alkotmány


A családi irányítású cég működésének alapképlete: a háromkörös modell
A családi irányítású cégek működésének rendszere, a háromkörös modell megmutatja, hogyan működik egyszerre a család, a tulajdon és a vállalat egy családi cégben, és miért keletkeznek szerepkonfliktusok.
Dátum:
Kategória
Családi cégirányítás és családi alkotmány

Háromkörös modell: a családi cég működésének alapképlete
Egy családi cégben három rendszer működik egyszerre: a család, a tulajdonosi kör és az üzleti szervezet. Én a háromkörös modellt azért tartom hasznosnak, mert megmutatja, hogy ugyanaz a helyzet mindhárom rendszerben más célt és érdeket érinthet. Ebből származhatnak a családi cégek különleges erőforrásai és sebezhetőségei is. A megfelelő irányítás célja nem ezek eltüntetése, hanem kezelhetővé tételük. A három rendszer fő céljai röviden:
BIZTONSÁG-ÁLLANDÓSÁG: A családnak az a természetes célja, hogy megőrizze az összetartozást, a biztonságot, a békét és az állandóságot.
HOZAM-MEGTÉRÜLÉS: A tulajdonosi körnek az a célja, hogy a befektetett vagyon megfelelően dolgozzon: forogjon, megtérüljön, gyarapodjon, és lehetőleg családi kontroll alatt maradjon.
VÁLTOZÁS-ALKALMAZKODÁS: A cégnek, mint szervezetnek pedig teljesítenie kell: ciklusnak megfelelően növekednie-zsugorodnia kell, vevőket kell kiszolgálnia, alkalmazkodnia kell a piachoz, fejlesztenie kell a működését, időnként változnia, újítania, döntéseket hoznia, embereket felvennie vagy elengednie.
A három cél nem mindig fér össze kényelmesen. A család stabilitást keres, a tulajdonos megtérülést és kontrollt, a vállalat pedig teljesítményt és alkalmazkodást. A tapasztalatom szerint a konfliktusok jelentős része nem rosszindulatból vagy alkalmatlanságból fakad, hanem abból, hogy ugyanazt a helyzetet más szerepből, más érdekkel és más logikával értelmezik.
Ezért fontos először azt tisztázni, mit nevezünk családi irányítású cégnek, és mikor válik láthatóvá ez a három szereplogika. A háromkörös modell arra épül, hogy a család, a tulajdon és a vállalat egyszerre van jelen ugyanabban a rendszerben.
A családi cég három rendszere
A háromkörös modell a családi céget három egymást metsző rendszerként írja le:
Család
Tulajdonosok
Vállalkozás

Család:
A családi körbe azok tartoznak, akiket rokoni kapcsolat köt a vállalkozó családhoz. Ők akkor is érintettek lehetnek, ha nem dolgoznak a cégben és nincs tulajdonrészük. A családi cég ugyanis hatással lehet a család életére, identitására, jövőképére, anyagi biztonságára és belső viszonyaira akkor is, ha valaki formálisan nincs benne a vállalat működésében.
Tulajdonosok:
A tulajdonosi körbe azok tartoznak, akik tulajdonrészt birtokolnak vagy tulajdonosi döntésekben érintettek. Itt már nem elsősorban rokoni vagy érzelmi kérdésekről van szó, hanem kontrollról, kockázatról, osztalékról, befektetésről, tulajdontranszferről, szavazati jogokról és hosszú távú vagyonkezelésről.
Vállalkozás:
A vállalkozás/cég körébe azok tartoznak, akik a cég működésében vesznek részt. Ide tartozhatnak családtagok és nem családtag vezetők, munkavállalók, kulcsemberek, menedzserek. Ebben a körben a fő kérdés nem az, hogy ki kinek a rokona, hanem hogy ki milyen munkát végez, milyen felelősséget visel, milyen teljesítményt nyújt, és hogyan járul hozzá a vállalat működéséhez.
Hét szerep egy családi cégben
A három kör hét különböző szerephelyzetet hoz létre.

Családtag
Családtag, aki nem tulajdonos és nem dolgozik a cégben. Formálisan kívül áll a vállalaton, de érinti a cég jövője, a családi vagyon sorsa, valamint az, hogy a vállalkozás mennyi figyelmet, pénzt és energiát igényel a családtól.Tulajdonos
Tulajdonos, aki nem családtag és nem dolgozik a cégben. A klasszikus családi cégben ritkább szerep, de befektető, külső tulajdonostárs vagy korábbi üzlettárs is kerülhet ebbe a körbe.Cégben dolgozó nem családtag
Munkavállaló vagy vezető, aki nem családtag és nincs tulajdonrésze. A vállalati rendszer tagjaként szakmai teljesítménye és felelőssége kapcsolja a céghez.Tulajdonos családtag
Családtag és tulajdonos, de nem dolgozik a cégben. Egyszerre érdekli az osztalék, a vagyon értéke, a családi kontroll és a cég jövője, miközben nincs jelen a napi működésben.Cégben dolgozó tulajdonos
Tulajdonos és munkavállaló vagy vezető, de nem családtag. Nála a szakmai és a tulajdonosi szempont találkozik rokoni kötődés nélkül.Cégben dolgozó családtag
Családtag és munkavállaló vagy vezető, de nincs tulajdonrésze. Gyakran fiatalabb vagy frissen belépő családtagról van szó. Ez érzékeny szerep, mert a munkahelyi teljesítmény, a családi lojalitás és a jövőbeni tulajdonosi elvárások könnyen összecsúszhatnak.Cégben dolgozó tulajdonos családtag
Családtag, tulajdonos és aktív munkavállaló vagy vezető egyszerre. A modell közepén áll; sok alapító ebben a helyzetben van, és ide juthatnak az utódok is, amikor már tulajdonosként és vezetőként dolgoznak a cégben.
A háromkörös modell legfontosabb tanulsága egyszerű: ugyanaz az ember több szerepben is jelen lehet, és nem mindig ugyanabból a szerepből beszél. A munkám során különösen generációváltáskor látom, hogy az utód évek alatt halad a rendszerek között: változnak a szerepei, a hatáskörei és a körülötte lévő hatalmi viszonyok.
Ez a szerepkülönbség különösen fontos akkor, amikor családtagok munkavállalóként vagy vezetőként is megjelennek a cégben. Erről részletesebben írok a családtag munkavállalása a családi cégben című bejegyzésben.
Hogyan alakulnak ki a családi céges konfliktusok?
Vegyünk egy egyszerű példát: osztalék vagy az eredmény visszaforgatása. Egy olyan családtag, aki tulajdonos, de nem dolgozik a cégben, könnyen mondhatja azt, hogy a vállalat fizessen magasabb osztalékot. Ő a tulajdonosi megtérülést látja, és jogosan kérdezi: ha a család évek óta benne tartja a vagyont a cégben, mikor kap ebből tényleges jövedelmet?
Egy aktív vezető családtag ugyanebben a helyzetben mondhatja azt, hogy most nem szabad osztalékot kivenni, mert gépet kell venni, embereket kell felvenni, új piacra kell lépni, vagy egyszerűen tartalékot kell képezni. Ő a vállalati működésből és a növekedési igényből beszél.
Mindkét fél álláspontja lehet szakmailag védhető. Én ilyenkor azt vizsgálom, hogy a pénzügyi vita mögött melyik szerep és érdek szólal meg. Az egyik fél a tulajdonosi megtérülést, a másik a vállalat teljesítőképességét és jövőjét védi. Ha közben testvérek, szülők és gyerekek vagy unokatestvérek is, a vita gyorsan személyes történetté válhat.
Az osztalék, a visszaforgatás és a családi vagyon kérdése ezért külön figyelmet kíván. A témát részletesebben a családi vagyon, osztalék és növekedés több generáción át című írás bontja ki.
Ugyanez történik a családtagok foglalkoztatásánál is. A családi kör logikája alapján természetes igény lehet, hogy a családtagok kapjanak lehetőséget a cégben. A vállalat viszont teljesítményt, felelősséget és szakmai alkalmasságot igényel. A tulajdonosi kör pedig azt nézi, hogy a cég hosszú távon értékesebb, stabilabb és jövedelmezőbb lesz-e attól, hogy egy adott családtag belép a működésbe.
A két szélső állítás – „vegyük fel, mert családtag” és „csak a szakmai alkalmasság számít” – egyaránt figyelmen kívül hagy fontos szempontokat. A családi cégben a kapcsolódás és az alkalmasság is legitim kérdés. A döntés minősége azon múlik, melyik fórumon, milyen feltételek és szabályok alapján születik meg.
Ugyanez a logika jelenik meg abban is, hogy ki dolgozhat és milyen pozícióban a családi cégben. A családtagi kapcsolódás, a munkavégzés és a vezetői felelősség más-más döntési alapot kíván.
Melyik kérdést hol kell kezelni?
Visszatérő minta, hogy jó kérdések rossz fórumra kerülnek. Családi ügyek az ügyvezetői értekezletre, tulajdonosi döntések a vasárnapi ebédhez, operatív kérdések pedig a családi lojalitás mérlegére. Az ellenkezője is előfordul: mély családi feszültséget szervezeti ábrával vagy munkaköri leírással próbálnak kezelni. A modell abban segít, hogy a családi, tulajdonosi és vállalati ügyek a megfelelő beszélgetési és döntési térbe kerüljenek.
A családi rendszerhez tartoznak például a családtagok közötti kommunikáció, a család közös értékei, a családi szerepek, a következő generáció bevonása, a családtagok céghez való viszonya, vagy az, hogy a család hogyan kezeli a belső konfliktusokat.
A tulajdonosi rendszerhez tartozik a tulajdonosi kontroll, az osztalékpolitika, az üzletrészek átruházása, az öröklésre való felkészülés, a családon belüli tulajdontranszfer, a kockázatvállalás és a tőke visszaforgatásának kérdése.
A vállalati rendszerhez tartozik a stratégia, a szervezeti működés, a vezetői felelősség, a teljesítményértékelés, a munkakörök, a vezetői utódlás, a menedzsment fejlesztése és a napi operatív döntéshozatal.
Sok téma egyszerre több rendszerhez kapcsolódik. Az utódlás családi kérdés, mert az utód szándékáról és a családi viszonyokról is szól; tulajdonosi kérdés, mert rendezni kell a részesedést, a jogokat és a felelősséget; és vállalati kérdés, mert a cégnek működőképes vezetésre van szüksége.
Ugyanez igaz a családtagok munkavállalására is. Családi szempontból lehetőség és identitáskérdés. Tulajdonosi szempontból vagyonvédelmi és kontrollkérdés. Vállalati szempontból teljesítmény- és szervezeti kérdés. A háromkörös modell segít megnevezni, hogy egy adott vita melyik rendszerből indul, és melyik rendszerekre hat.
Innen vezet tovább az irányítási fórumok generációváltás idején témája. Ha a családi, tulajdonosi és céges kérdések külön logikát követnek, akkor idővel külön beszélgetési és döntési terekre is szükségük lesz.
Mit mutat meg a háromkörös modell?
Számomra a modell egyik legnagyobb értéke, hogy az érdekkülönbséget nem automatikusan személyes sértésként kezeli. Térképként megmutatja, honnan jön az adott kérés vagy ellenállás, és milyen jogos igény állhat mögötte.
Néhány visszatérő helyzetben ez így néz ki:
Ha egy nem dolgozó tulajdonos családtag osztalékot szeretne, az nem feltétlenül önzés. Lehet legitim tulajdonosi igény.
Ha egy aktív vezető családtag visszaforgatná a nyereséget, az nem feltétlenül hatalmi játszma. Lehet legitim vállalati szempont.
Ha egy szülő lehetőséget szeretne adni a gyerekének a cégben, az nem feltétlenül szakmaiatlan döntés. Lehet legitim családi szándék.
Ha egy nem családtag vezető teljesítményelvárásokat fogalmaz meg egy családtaggal szemben, az nem feltétlenül lojalitáshiány. Lehet legitim vállalati felelősség.
A modell nem veszi ki az érzelmet a családi cégből, azt viszont megmutatja, hogy az érzelem mögött sokszor eltérő szerepek, eltérő kockázatok és eltérő felelősségek állnak.
Hogyan segít ez a családi cég mindennapi irányításában?
Megítélésem szerint a családi irányítási rendszer lényege nem az újabb és újabb szabályok gyártása. Arra ad keretet, hogy a család különválassza, majd összehangolja a családi, tulajdonosi és vállalati szempontokat. Így az összetett helyzet nem egyetlen kezelhetetlen tömbként jelenik meg, hanem rendezhető kérdések soraként.
Ehhez a cég fejlődésével és a vagyon növekedésével különböző fórumokra, szabályokra és dokumentumokra lehet szükség. A családi alkotmány abban segít, hogy a család közösen rögzítse a családi céghez kapcsolódó alapelveit, döntési szabályait és érzékeny témáit. Elsősorban nem mindent eldöntő jogi dokumentum, hanem közösen vállalt működési keret.
A család két visszatérő fóruma, a családi tanács és a családi közgyűlés eltérő feladatot lát el. A tanács a szűkebb, rendszeresen dolgozó munkafórum; a közgyűlés a szélesebb családi kör tájékoztatási, párbeszéd- és kapcsolódási tere.
A tulajdonosi megállapodások, osztalékpolitikai elvek és tulajdontranszfer-szabályok abban segítenek, hogy a család ne mindig érzelmi vagy alkalmi alapon döntsön a vagyonról és a kontrollról.
Az utódlási terv a vezetés, a tulajdon és a családi szerepek átadását konkrét lépésekre, felelősökre és mérföldkövekre bontja, így az átmenet előkészített folyamatként valósulhat meg.
A menedzsment utódlási terv akkor válik különösen fontossá, amikor a kulcsdöntések már nem maradhatnak egyetlen alapító, családtag vagy informális szereplő kezében.
A modell egy térkép: így lehet a mindennapokban használni
Első áttekintésként azt javaslom, hogy a család rajzoljon egy papírlapra három egymást metsző kört, és írja föléjük: család, tulajdonosok, vállalkozás – a fenti ábrához hasonlóan.
Ezután minden érintett nevét oda érdemes írni, ahová a szerepe alapján tartozik: családtag, tulajdonos, a cégben vagy cégcsoportban dolgozó vezető vagy munkavállaló, illetve ezek metszete. A modell ereje, hogy valamennyi érintett elhelyezhető benne, aki bármilyen szerepben kapcsolódik a családi céghez.
Amikor a nevek felkerülnek a három körbe, hatalmi, érdek- és szereptérkép rajzolódik ki; ezt a szakirodalom stakeholder mapként is említi. Én azért szeretem ezt a lépést, mert láthatóvá teszi, ki milyen helyzetből beszél, milyen felelősséget visel és milyen érdeket képvisel. A szerep megértése nem igazolja automatikusan az álláspontot, de segít azt rossz szándék feltételezése nélkül értelmezni.
A térkép önmagában nem oldja meg a konfliktusokat, de segít előre felismerni és megfelelő fórumra terelni őket. A család így nemcsak álláspontokat ütköztet, hanem megérti a mögöttük lévő szerepeket, igényeket és érdekeket. Könnyebb felismerni, hogy egy vita családi, tulajdonosi vagy vállalati logikából indul-e, és melyik rendszerben, milyen eszközökkel érdemes kezelni.
Innen lehet továbblépni a konkrét eszközök felé. A családi alkotmány, a családi tanács, az utódlási terv, a tulajdonosi megállapodások, az osztalékpolitika, a családtagok munkavállalási szabályzata vagy a menedzsment utódlási terv abban segít, hogy a három rendszer saját szerepét megőrizve, rendezett módon kapcsolódjon egymáshoz.
Háromkörös modell forrás: Tagiuri - Davis 1982.
Háromkörös modell: a családi cég működésének alapképlete
Egy családi cégben három rendszer működik egyszerre: a család, a tulajdonosi kör és az üzleti szervezet. Én a háromkörös modellt azért tartom hasznosnak, mert megmutatja, hogy ugyanaz a helyzet mindhárom rendszerben más célt és érdeket érinthet. Ebből származhatnak a családi cégek különleges erőforrásai és sebezhetőségei is. A megfelelő irányítás célja nem ezek eltüntetése, hanem kezelhetővé tételük. A három rendszer fő céljai röviden:
BIZTONSÁG-ÁLLANDÓSÁG: A családnak az a természetes célja, hogy megőrizze az összetartozást, a biztonságot, a békét és az állandóságot.
HOZAM-MEGTÉRÜLÉS: A tulajdonosi körnek az a célja, hogy a befektetett vagyon megfelelően dolgozzon: forogjon, megtérüljön, gyarapodjon, és lehetőleg családi kontroll alatt maradjon.
VÁLTOZÁS-ALKALMAZKODÁS: A cégnek, mint szervezetnek pedig teljesítenie kell: ciklusnak megfelelően növekednie-zsugorodnia kell, vevőket kell kiszolgálnia, alkalmazkodnia kell a piachoz, fejlesztenie kell a működését, időnként változnia, újítania, döntéseket hoznia, embereket felvennie vagy elengednie.
A három cél nem mindig fér össze kényelmesen. A család stabilitást keres, a tulajdonos megtérülést és kontrollt, a vállalat pedig teljesítményt és alkalmazkodást. A tapasztalatom szerint a konfliktusok jelentős része nem rosszindulatból vagy alkalmatlanságból fakad, hanem abból, hogy ugyanazt a helyzetet más szerepből, más érdekkel és más logikával értelmezik.
Ezért fontos először azt tisztázni, mit nevezünk családi irányítású cégnek, és mikor válik láthatóvá ez a három szereplogika. A háromkörös modell arra épül, hogy a család, a tulajdon és a vállalat egyszerre van jelen ugyanabban a rendszerben.
A családi cég három rendszere
A háromkörös modell a családi céget három egymást metsző rendszerként írja le:
Család
Tulajdonosok
Vállalkozás

Család:
A családi körbe azok tartoznak, akiket rokoni kapcsolat köt a vállalkozó családhoz. Ők akkor is érintettek lehetnek, ha nem dolgoznak a cégben és nincs tulajdonrészük. A családi cég ugyanis hatással lehet a család életére, identitására, jövőképére, anyagi biztonságára és belső viszonyaira akkor is, ha valaki formálisan nincs benne a vállalat működésében.
Tulajdonosok:
A tulajdonosi körbe azok tartoznak, akik tulajdonrészt birtokolnak vagy tulajdonosi döntésekben érintettek. Itt már nem elsősorban rokoni vagy érzelmi kérdésekről van szó, hanem kontrollról, kockázatról, osztalékról, befektetésről, tulajdontranszferről, szavazati jogokról és hosszú távú vagyonkezelésről.
Vállalkozás:
A vállalkozás/cég körébe azok tartoznak, akik a cég működésében vesznek részt. Ide tartozhatnak családtagok és nem családtag vezetők, munkavállalók, kulcsemberek, menedzserek. Ebben a körben a fő kérdés nem az, hogy ki kinek a rokona, hanem hogy ki milyen munkát végez, milyen felelősséget visel, milyen teljesítményt nyújt, és hogyan járul hozzá a vállalat működéséhez.
Hét szerep egy családi cégben
A három kör hét különböző szerephelyzetet hoz létre.

Családtag
Családtag, aki nem tulajdonos és nem dolgozik a cégben. Formálisan kívül áll a vállalaton, de érinti a cég jövője, a családi vagyon sorsa, valamint az, hogy a vállalkozás mennyi figyelmet, pénzt és energiát igényel a családtól.Tulajdonos
Tulajdonos, aki nem családtag és nem dolgozik a cégben. A klasszikus családi cégben ritkább szerep, de befektető, külső tulajdonostárs vagy korábbi üzlettárs is kerülhet ebbe a körbe.Cégben dolgozó nem családtag
Munkavállaló vagy vezető, aki nem családtag és nincs tulajdonrésze. A vállalati rendszer tagjaként szakmai teljesítménye és felelőssége kapcsolja a céghez.Tulajdonos családtag
Családtag és tulajdonos, de nem dolgozik a cégben. Egyszerre érdekli az osztalék, a vagyon értéke, a családi kontroll és a cég jövője, miközben nincs jelen a napi működésben.Cégben dolgozó tulajdonos
Tulajdonos és munkavállaló vagy vezető, de nem családtag. Nála a szakmai és a tulajdonosi szempont találkozik rokoni kötődés nélkül.Cégben dolgozó családtag
Családtag és munkavállaló vagy vezető, de nincs tulajdonrésze. Gyakran fiatalabb vagy frissen belépő családtagról van szó. Ez érzékeny szerep, mert a munkahelyi teljesítmény, a családi lojalitás és a jövőbeni tulajdonosi elvárások könnyen összecsúszhatnak.Cégben dolgozó tulajdonos családtag
Családtag, tulajdonos és aktív munkavállaló vagy vezető egyszerre. A modell közepén áll; sok alapító ebben a helyzetben van, és ide juthatnak az utódok is, amikor már tulajdonosként és vezetőként dolgoznak a cégben.
A háromkörös modell legfontosabb tanulsága egyszerű: ugyanaz az ember több szerepben is jelen lehet, és nem mindig ugyanabból a szerepből beszél. A munkám során különösen generációváltáskor látom, hogy az utód évek alatt halad a rendszerek között: változnak a szerepei, a hatáskörei és a körülötte lévő hatalmi viszonyok.
Ez a szerepkülönbség különösen fontos akkor, amikor családtagok munkavállalóként vagy vezetőként is megjelennek a cégben. Erről részletesebben írok a családtag munkavállalása a családi cégben című bejegyzésben.
Hogyan alakulnak ki a családi céges konfliktusok?
Vegyünk egy egyszerű példát: osztalék vagy az eredmény visszaforgatása. Egy olyan családtag, aki tulajdonos, de nem dolgozik a cégben, könnyen mondhatja azt, hogy a vállalat fizessen magasabb osztalékot. Ő a tulajdonosi megtérülést látja, és jogosan kérdezi: ha a család évek óta benne tartja a vagyont a cégben, mikor kap ebből tényleges jövedelmet?
Egy aktív vezető családtag ugyanebben a helyzetben mondhatja azt, hogy most nem szabad osztalékot kivenni, mert gépet kell venni, embereket kell felvenni, új piacra kell lépni, vagy egyszerűen tartalékot kell képezni. Ő a vállalati működésből és a növekedési igényből beszél.
Mindkét fél álláspontja lehet szakmailag védhető. Én ilyenkor azt vizsgálom, hogy a pénzügyi vita mögött melyik szerep és érdek szólal meg. Az egyik fél a tulajdonosi megtérülést, a másik a vállalat teljesítőképességét és jövőjét védi. Ha közben testvérek, szülők és gyerekek vagy unokatestvérek is, a vita gyorsan személyes történetté válhat.
Az osztalék, a visszaforgatás és a családi vagyon kérdése ezért külön figyelmet kíván. A témát részletesebben a családi vagyon, osztalék és növekedés több generáción át című írás bontja ki.
Ugyanez történik a családtagok foglalkoztatásánál is. A családi kör logikája alapján természetes igény lehet, hogy a családtagok kapjanak lehetőséget a cégben. A vállalat viszont teljesítményt, felelősséget és szakmai alkalmasságot igényel. A tulajdonosi kör pedig azt nézi, hogy a cég hosszú távon értékesebb, stabilabb és jövedelmezőbb lesz-e attól, hogy egy adott családtag belép a működésbe.
A két szélső állítás – „vegyük fel, mert családtag” és „csak a szakmai alkalmasság számít” – egyaránt figyelmen kívül hagy fontos szempontokat. A családi cégben a kapcsolódás és az alkalmasság is legitim kérdés. A döntés minősége azon múlik, melyik fórumon, milyen feltételek és szabályok alapján születik meg.
Ugyanez a logika jelenik meg abban is, hogy ki dolgozhat és milyen pozícióban a családi cégben. A családtagi kapcsolódás, a munkavégzés és a vezetői felelősség más-más döntési alapot kíván.
Melyik kérdést hol kell kezelni?
Visszatérő minta, hogy jó kérdések rossz fórumra kerülnek. Családi ügyek az ügyvezetői értekezletre, tulajdonosi döntések a vasárnapi ebédhez, operatív kérdések pedig a családi lojalitás mérlegére. Az ellenkezője is előfordul: mély családi feszültséget szervezeti ábrával vagy munkaköri leírással próbálnak kezelni. A modell abban segít, hogy a családi, tulajdonosi és vállalati ügyek a megfelelő beszélgetési és döntési térbe kerüljenek.
A családi rendszerhez tartoznak például a családtagok közötti kommunikáció, a család közös értékei, a családi szerepek, a következő generáció bevonása, a családtagok céghez való viszonya, vagy az, hogy a család hogyan kezeli a belső konfliktusokat.
A tulajdonosi rendszerhez tartozik a tulajdonosi kontroll, az osztalékpolitika, az üzletrészek átruházása, az öröklésre való felkészülés, a családon belüli tulajdontranszfer, a kockázatvállalás és a tőke visszaforgatásának kérdése.
A vállalati rendszerhez tartozik a stratégia, a szervezeti működés, a vezetői felelősség, a teljesítményértékelés, a munkakörök, a vezetői utódlás, a menedzsment fejlesztése és a napi operatív döntéshozatal.
Sok téma egyszerre több rendszerhez kapcsolódik. Az utódlás családi kérdés, mert az utód szándékáról és a családi viszonyokról is szól; tulajdonosi kérdés, mert rendezni kell a részesedést, a jogokat és a felelősséget; és vállalati kérdés, mert a cégnek működőképes vezetésre van szüksége.
Ugyanez igaz a családtagok munkavállalására is. Családi szempontból lehetőség és identitáskérdés. Tulajdonosi szempontból vagyonvédelmi és kontrollkérdés. Vállalati szempontból teljesítmény- és szervezeti kérdés. A háromkörös modell segít megnevezni, hogy egy adott vita melyik rendszerből indul, és melyik rendszerekre hat.
Innen vezet tovább az irányítási fórumok generációváltás idején témája. Ha a családi, tulajdonosi és céges kérdések külön logikát követnek, akkor idővel külön beszélgetési és döntési terekre is szükségük lesz.
Mit mutat meg a háromkörös modell?
Számomra a modell egyik legnagyobb értéke, hogy az érdekkülönbséget nem automatikusan személyes sértésként kezeli. Térképként megmutatja, honnan jön az adott kérés vagy ellenállás, és milyen jogos igény állhat mögötte.
Néhány visszatérő helyzetben ez így néz ki:
Ha egy nem dolgozó tulajdonos családtag osztalékot szeretne, az nem feltétlenül önzés. Lehet legitim tulajdonosi igény.
Ha egy aktív vezető családtag visszaforgatná a nyereséget, az nem feltétlenül hatalmi játszma. Lehet legitim vállalati szempont.
Ha egy szülő lehetőséget szeretne adni a gyerekének a cégben, az nem feltétlenül szakmaiatlan döntés. Lehet legitim családi szándék.
Ha egy nem családtag vezető teljesítményelvárásokat fogalmaz meg egy családtaggal szemben, az nem feltétlenül lojalitáshiány. Lehet legitim vállalati felelősség.
A modell nem veszi ki az érzelmet a családi cégből, azt viszont megmutatja, hogy az érzelem mögött sokszor eltérő szerepek, eltérő kockázatok és eltérő felelősségek állnak.
Hogyan segít ez a családi cég mindennapi irányításában?
Megítélésem szerint a családi irányítási rendszer lényege nem az újabb és újabb szabályok gyártása. Arra ad keretet, hogy a család különválassza, majd összehangolja a családi, tulajdonosi és vállalati szempontokat. Így az összetett helyzet nem egyetlen kezelhetetlen tömbként jelenik meg, hanem rendezhető kérdések soraként.
Ehhez a cég fejlődésével és a vagyon növekedésével különböző fórumokra, szabályokra és dokumentumokra lehet szükség. A családi alkotmány abban segít, hogy a család közösen rögzítse a családi céghez kapcsolódó alapelveit, döntési szabályait és érzékeny témáit. Elsősorban nem mindent eldöntő jogi dokumentum, hanem közösen vállalt működési keret.
A család két visszatérő fóruma, a családi tanács és a családi közgyűlés eltérő feladatot lát el. A tanács a szűkebb, rendszeresen dolgozó munkafórum; a közgyűlés a szélesebb családi kör tájékoztatási, párbeszéd- és kapcsolódási tere.
A tulajdonosi megállapodások, osztalékpolitikai elvek és tulajdontranszfer-szabályok abban segítenek, hogy a család ne mindig érzelmi vagy alkalmi alapon döntsön a vagyonról és a kontrollról.
Az utódlási terv a vezetés, a tulajdon és a családi szerepek átadását konkrét lépésekre, felelősökre és mérföldkövekre bontja, így az átmenet előkészített folyamatként valósulhat meg.
A menedzsment utódlási terv akkor válik különösen fontossá, amikor a kulcsdöntések már nem maradhatnak egyetlen alapító, családtag vagy informális szereplő kezében.
A modell egy térkép: így lehet a mindennapokban használni
Első áttekintésként azt javaslom, hogy a család rajzoljon egy papírlapra három egymást metsző kört, és írja föléjük: család, tulajdonosok, vállalkozás – a fenti ábrához hasonlóan.
Ezután minden érintett nevét oda érdemes írni, ahová a szerepe alapján tartozik: családtag, tulajdonos, a cégben vagy cégcsoportban dolgozó vezető vagy munkavállaló, illetve ezek metszete. A modell ereje, hogy valamennyi érintett elhelyezhető benne, aki bármilyen szerepben kapcsolódik a családi céghez.
Amikor a nevek felkerülnek a három körbe, hatalmi, érdek- és szereptérkép rajzolódik ki; ezt a szakirodalom stakeholder mapként is említi. Én azért szeretem ezt a lépést, mert láthatóvá teszi, ki milyen helyzetből beszél, milyen felelősséget visel és milyen érdeket képvisel. A szerep megértése nem igazolja automatikusan az álláspontot, de segít azt rossz szándék feltételezése nélkül értelmezni.
A térkép önmagában nem oldja meg a konfliktusokat, de segít előre felismerni és megfelelő fórumra terelni őket. A család így nemcsak álláspontokat ütköztet, hanem megérti a mögöttük lévő szerepeket, igényeket és érdekeket. Könnyebb felismerni, hogy egy vita családi, tulajdonosi vagy vállalati logikából indul-e, és melyik rendszerben, milyen eszközökkel érdemes kezelni.
Innen lehet továbblépni a konkrét eszközök felé. A családi alkotmány, a családi tanács, az utódlási terv, a tulajdonosi megállapodások, az osztalékpolitika, a családtagok munkavállalási szabályzata vagy a menedzsment utódlási terv abban segít, hogy a három rendszer saját szerepét megőrizve, rendezett módon kapcsolódjon egymáshoz.
Háromkörös modell forrás: Tagiuri - Davis 1982.
Összefoglaló
A háromkörös modell a családi cég napi működését segíti. Abban rendkívül hasznos, hogy a családi cégben ne mosódjon össze a család, a tulajdon és a vállalat logikája. Ugyanaz a helyzet mást jelenthet családtagként, mást tulajdonosként és mást vezetőként vagy munkavállalóként. A modell megmutatja, melyik kérdést hol kell kezelni. Innen lehet továbblépni azokhoz az eszközökhöz, amelyek már konkrét működési keretet adnak: ilyen lehet a családi alkotmány, a családi tanács, az utódlási terv, a tulajdonosi megállapodás vagy a menedzsment utódlási terv.
Blog
Stratégiai kérdések családi cégeknél
Az alábbi írások az utódlás, a generációváltás és a családi irányítás gyakorlati kérdéseit dolgozzák fel. Olyan visszatérő döntési helyzeteket, amelyek a családi cégek hosszú távú működését, fejlődését és generációkon átívelő fennmaradását befolyásolják.




