A családi cég fejlődése: amikor a család, a tulajdon és a vállalat külön tempóban változik
A családi cégben a család, a tulajdon és a vállalat nem egyszerre változik. Ez a fejlődési eltérés sok konfliktus és utódlási feszültség alapja.
Dátum:
Kategória:
Családi cégirányítás és családi alkotmány


A családi cég fejlődése: amikor a család, a tulajdon és a vállalat külön tempóban változik
A családi cégben a család, a tulajdon és a vállalat nem egyszerre változik. Ez a fejlődési eltérés sok konfliktus és utódlási feszültség alapja.
Dátum:
Kategória
Családi cégirányítás és családi alkotmány

A háromkörös modell megmutatja, hogy egy családi cégben egyszerre működik a család, a tulajdon és a vállalat rendszere. Számomra ez jó kiindulópont, de önmagában még csak pillanatfelvétel.
Egy családi cég azonban nem pillanatkép: a teljes rendszer időben változik. Változik a család, a tulajdonosi kör és maga a vállalat is. A tapasztalatom szerint a feszültség sokszor nem az érdekkülönbségekből, hanem az eltérő fejlődési ütemből fakad. Egy 30–40 fős cég szervezete már összetett, professzionális folyamatokat igényelhet, miközben a tulajdonosi működés még kezdetleges marad, és nem biztosít elég tőkét, tudást vagy megfelelő minőségű döntéseket.

Ennek megértéséhez érdemes visszatérni a családi irányítású cég működésének alapképletét: a háromkörös modellt. A fejlődési modell erre épül: nemcsak azt mutatja meg, melyik körben van a kérdés, hanem azt is, hogy az adott rendszer hol tart a saját fejlődési folyamatában. Míg a háromkörös modell a családi cég pillanatképe, a fejlődési modell pedig ugyanennek a rendszernek az időbeli változását mutatja.
A három rendszer eltérő módon és ütemben fejlődik, időnként pedig egy korábbi szakaszhoz is visszatérhet:
A család változik:

Egy induló családi cégben a család sokszor még szűk kör: alapító, házastárs, gyerekek. A vállalkozás ekkor gyakran a családi élet része. A munka, a pénz, az időbeosztás és a családi szerepek természetes módon összekeverednek. Később a gyerekek felnőnek. Megjelenik a kérdés, hogy belépnek-e a cégbe, milyen szerepben, milyen feltételekkel, milyen elvárások mellett. A szülő már nemcsak szülő, hanem átadó tulajdonos és vezető is. A gyerek pedig már nemcsak gyerek, hanem lehetséges munkavállaló vagy vezető.
A család közben bővül: házastársak, unokák és új családi ágak jelennek meg. Ami két-három ember között informálisan működött, később több élethelyzetet és több elvárást kapcsol össze. A munkám során sokszor látom, hogy a létszám növekedése nem lineáris: egy alapítói család néhány érintettjéből a harmadik generációra akár húsz-huszonöt fős családi kör is kialakulhat. Magyarországon ez ma sok második generációs cégben válik láthatóvá, ahol testvérek dolgoznak együtt, miközben gyermekeik már potenciális belépők vagy középvezetők.
Ezért válik külön témává, hogyan kapcsolódnak a házastársak és családi ágak a családi cég körül. Ahogy a család bővül, a céghez való kapcsolódás már nemcsak alapító–gyerek viszony, hanem tágabb családi működési kérdés is.
A tulajdon változik:

Az első generációs családi cégekben a tulajdon gyakran egy kézben van: az alapító dönt, mert ő vállalta a kockázatot, építette fel a céget, és viseli a végső felelősséget. A következő generációban a tulajdon rendszerint több ember között oszlik meg. Testvérek, később unokatestvérek, több családi ág, aktív és nem aktív tulajdonosok, esetenként külső befektetők kerülhetnek közös tulajdonosi helyzetbe. Ilyenkor már nem elég az alapítói döntési logika. Külön kérdéssé válik, ki dolgozik a cégben, ki kap osztalékot, ki vállal kockázatot, és ki szeretne növekedést, biztonságot vagy likviditást. Megítélésem szerint minél tágabb a tulajdonosi kör, annál fontosabb tudatosan szétválasztani a tulajdonosi jogokat, a munkalehetőséget és a családi egzisztenciával kapcsolatos elvárásokat.
A tulajdonosi kör fejlődése azért érzékeny, mert a családtagok egyenlősége és a cég működőképessége nem mindig ugyanazt kívánja. Ezt a dilemmát részletesebben a családi igazságosság és működőképes tulajdonosi rend generációváltáskor című írás bontja ki. A tulajdonosi rend akkor működik jól, ha egyszerre kezeli a családi méltányosságot és a cég döntésképességét.
A cég szervezete is változik

A családi cég kezdetben gyakran alapítói logikával működik. Kevés ember, gyors döntések, informális működés, személyes kontroll. Legtöbbször egy "pókháló-típusú" szervezetben az alapító tud mindenről, átlát mindent, és sokszor ő maga a rendszer központja. Ahogy a cég növekszik, ez egyre kevésbé működik. Több ember, több folyamat, több vezetői szint, több döntési pont jelenik meg. A vállalatnak szervezetre, felelősségi körökre, vezetőkre, szabályokra és működő döntési rendre van szüksége.
Feszültség akkor keletkezik, amikor a cég már kinőtte az alapítói működést, a vezetés mégis ugyanazzal a személyes kontrollal próbálja irányítani. Hasonló helyzet áll elő, amikor a család családi logika alapján dönt olyan ügyekről, amelyekhez a vállalatnak szakmai, szervezeti és vezetői válaszokra lenne szüksége.
A cég növekedésével ezért az utódlás is más természetű feladattá válik. Erről szól az utódlás és cégméret: más átmenet kell egy 12 fős és egy 80 fős családi cégben című bejegyzés.
A három rendszer nem egyszerre fejlődik
A családi cégek egyik legfontosabb fejlődési problémája, hogy a család, a tulajdon és a vállalat ritkán változik azonos ütemben. Lehet, hogy a vállalat már középvállalati méretű, de a tulajdonosi döntések még alapítói reflexek szerint működnek. Lehet, hogy a gyerek már felnőtt vezetőként gondolkodik, de a családban még mindig gyerekszerepben kezelik. Lehet, hogy a tulajdon már több ember kezében van, de a döntési rend még mindig egyetlen emberre épül.
Én ezeket nem hibának, hanem természetes fejlődési feszültségnek tekintem. Ha azonban kimondatlanok maradnak, könnyen személyes konfliktusnak látszanak. Ilyenkor nemcsak az a kérdés, kinek van igaza, hanem az is, melyik rendszer lépett tovább, melyik maradt le, és hol nem igazodott még hozzá a működés.
A fejlődési ciklus újra is kezdődhet. Ha például egy unokatestvér kivásárolja a többi családtagot, a tulajdonosi rendszer ismét az egy kézben összpontosuló, alapítói szakaszhoz hasonló helyzetbe kerülhet.
Előretekintés a lehetséges jövőkbe
A családi cég változása nemcsak üzleti kérdés: ahogy a vállalat növekszik, a család és a tulajdonosi rendszer működésének is alkalmazkodnia kell:
A család idővel bővül és változik; az egzisztenciát biztosító céghez való kapcsolódását is újra kell rendeznie.
Amikor a tulajdon több családtag között oszlik meg, a döntéshozatalnak is alkalmazkodnia kell.
Amikor a következő generáció belép, a családi, tulajdonosi és vállalati szerepeket egyaránt újra kell rendezni.
Én a fejlődési modellt arra használom, hogy a jelenlegi helyzet mellett azt is megmutassa, hol tart ma a cég, a család, a tulajdon és a vállalat egymáshoz képest hol tart, és melyik lehet a következő fejlődési fordulópont.
Az előretekintés azért fontos, mert más eszköz illik egy alapítói kontroll alatt működő céghez, más egy testvérek által közösen vezetett vállalkozáshoz, és megint más egy olyan családi céghez, ahol több családi ág, aktív és nem aktív tulajdonos, valamint nem családtag vezetők is jelen vannak.
Ebből következik, hogy a generációváltás sem egyetlen átadási esemény, hanem több párhuzamos átmenet. Ezt foglalja össze a generációváltás családi cégekben nem átadás, hanem több átmenet egyszerre című alapcikk.
A fejlődési modell forrása: Tagiuri–Davis, 1982.
A háromkörös modell megmutatja, hogy egy családi cégben egyszerre működik a család, a tulajdon és a vállalat rendszere. Számomra ez jó kiindulópont, de önmagában még csak pillanatfelvétel.
Egy családi cég azonban nem pillanatkép: a teljes rendszer időben változik. Változik a család, a tulajdonosi kör és maga a vállalat is. A tapasztalatom szerint a feszültség sokszor nem az érdekkülönbségekből, hanem az eltérő fejlődési ütemből fakad. Egy 30–40 fős cég szervezete már összetett, professzionális folyamatokat igényelhet, miközben a tulajdonosi működés még kezdetleges marad, és nem biztosít elég tőkét, tudást vagy megfelelő minőségű döntéseket.

Ennek megértéséhez érdemes visszatérni a családi irányítású cég működésének alapképletét: a háromkörös modellt. A fejlődési modell erre épül: nemcsak azt mutatja meg, melyik körben van a kérdés, hanem azt is, hogy az adott rendszer hol tart a saját fejlődési folyamatában. Míg a háromkörös modell a családi cég pillanatképe, a fejlődési modell pedig ugyanennek a rendszernek az időbeli változását mutatja.
A három rendszer eltérő módon és ütemben fejlődik, időnként pedig egy korábbi szakaszhoz is visszatérhet:
A család változik:

Egy induló családi cégben a család sokszor még szűk kör: alapító, házastárs, gyerekek. A vállalkozás ekkor gyakran a családi élet része. A munka, a pénz, az időbeosztás és a családi szerepek természetes módon összekeverednek. Később a gyerekek felnőnek. Megjelenik a kérdés, hogy belépnek-e a cégbe, milyen szerepben, milyen feltételekkel, milyen elvárások mellett. A szülő már nemcsak szülő, hanem átadó tulajdonos és vezető is. A gyerek pedig már nemcsak gyerek, hanem lehetséges munkavállaló vagy vezető.
A család közben bővül: házastársak, unokák és új családi ágak jelennek meg. Ami két-három ember között informálisan működött, később több élethelyzetet és több elvárást kapcsol össze. A munkám során sokszor látom, hogy a létszám növekedése nem lineáris: egy alapítói család néhány érintettjéből a harmadik generációra akár húsz-huszonöt fős családi kör is kialakulhat. Magyarországon ez ma sok második generációs cégben válik láthatóvá, ahol testvérek dolgoznak együtt, miközben gyermekeik már potenciális belépők vagy középvezetők.
Ezért válik külön témává, hogyan kapcsolódnak a házastársak és családi ágak a családi cég körül. Ahogy a család bővül, a céghez való kapcsolódás már nemcsak alapító–gyerek viszony, hanem tágabb családi működési kérdés is.
A tulajdon változik:

Az első generációs családi cégekben a tulajdon gyakran egy kézben van: az alapító dönt, mert ő vállalta a kockázatot, építette fel a céget, és viseli a végső felelősséget. A következő generációban a tulajdon rendszerint több ember között oszlik meg. Testvérek, később unokatestvérek, több családi ág, aktív és nem aktív tulajdonosok, esetenként külső befektetők kerülhetnek közös tulajdonosi helyzetbe. Ilyenkor már nem elég az alapítói döntési logika. Külön kérdéssé válik, ki dolgozik a cégben, ki kap osztalékot, ki vállal kockázatot, és ki szeretne növekedést, biztonságot vagy likviditást. Megítélésem szerint minél tágabb a tulajdonosi kör, annál fontosabb tudatosan szétválasztani a tulajdonosi jogokat, a munkalehetőséget és a családi egzisztenciával kapcsolatos elvárásokat.
A tulajdonosi kör fejlődése azért érzékeny, mert a családtagok egyenlősége és a cég működőképessége nem mindig ugyanazt kívánja. Ezt a dilemmát részletesebben a családi igazságosság és működőképes tulajdonosi rend generációváltáskor című írás bontja ki. A tulajdonosi rend akkor működik jól, ha egyszerre kezeli a családi méltányosságot és a cég döntésképességét.
A cég szervezete is változik

A családi cég kezdetben gyakran alapítói logikával működik. Kevés ember, gyors döntések, informális működés, személyes kontroll. Legtöbbször egy "pókháló-típusú" szervezetben az alapító tud mindenről, átlát mindent, és sokszor ő maga a rendszer központja. Ahogy a cég növekszik, ez egyre kevésbé működik. Több ember, több folyamat, több vezetői szint, több döntési pont jelenik meg. A vállalatnak szervezetre, felelősségi körökre, vezetőkre, szabályokra és működő döntési rendre van szüksége.
Feszültség akkor keletkezik, amikor a cég már kinőtte az alapítói működést, a vezetés mégis ugyanazzal a személyes kontrollal próbálja irányítani. Hasonló helyzet áll elő, amikor a család családi logika alapján dönt olyan ügyekről, amelyekhez a vállalatnak szakmai, szervezeti és vezetői válaszokra lenne szüksége.
A cég növekedésével ezért az utódlás is más természetű feladattá válik. Erről szól az utódlás és cégméret: más átmenet kell egy 12 fős és egy 80 fős családi cégben című bejegyzés.
A három rendszer nem egyszerre fejlődik
A családi cégek egyik legfontosabb fejlődési problémája, hogy a család, a tulajdon és a vállalat ritkán változik azonos ütemben. Lehet, hogy a vállalat már középvállalati méretű, de a tulajdonosi döntések még alapítói reflexek szerint működnek. Lehet, hogy a gyerek már felnőtt vezetőként gondolkodik, de a családban még mindig gyerekszerepben kezelik. Lehet, hogy a tulajdon már több ember kezében van, de a döntési rend még mindig egyetlen emberre épül.
Én ezeket nem hibának, hanem természetes fejlődési feszültségnek tekintem. Ha azonban kimondatlanok maradnak, könnyen személyes konfliktusnak látszanak. Ilyenkor nemcsak az a kérdés, kinek van igaza, hanem az is, melyik rendszer lépett tovább, melyik maradt le, és hol nem igazodott még hozzá a működés.
A fejlődési ciklus újra is kezdődhet. Ha például egy unokatestvér kivásárolja a többi családtagot, a tulajdonosi rendszer ismét az egy kézben összpontosuló, alapítói szakaszhoz hasonló helyzetbe kerülhet.
Előretekintés a lehetséges jövőkbe
A családi cég változása nemcsak üzleti kérdés: ahogy a vállalat növekszik, a család és a tulajdonosi rendszer működésének is alkalmazkodnia kell:
A család idővel bővül és változik; az egzisztenciát biztosító céghez való kapcsolódását is újra kell rendeznie.
Amikor a tulajdon több családtag között oszlik meg, a döntéshozatalnak is alkalmazkodnia kell.
Amikor a következő generáció belép, a családi, tulajdonosi és vállalati szerepeket egyaránt újra kell rendezni.
Én a fejlődési modellt arra használom, hogy a jelenlegi helyzet mellett azt is megmutassa, hol tart ma a cég, a család, a tulajdon és a vállalat egymáshoz képest hol tart, és melyik lehet a következő fejlődési fordulópont.
Az előretekintés azért fontos, mert más eszköz illik egy alapítói kontroll alatt működő céghez, más egy testvérek által közösen vezetett vállalkozáshoz, és megint más egy olyan családi céghez, ahol több családi ág, aktív és nem aktív tulajdonos, valamint nem családtag vezetők is jelen vannak.
Ebből következik, hogy a generációváltás sem egyetlen átadási esemény, hanem több párhuzamos átmenet. Ezt foglalja össze a generációváltás családi cégekben nem átadás, hanem több átmenet egyszerre című alapcikk.
A fejlődési modell forrása: Tagiuri–Davis, 1982.
Összefoglaló
A háromkörös modell megmutatja, hogy egy családi cégben egyszerre működik a család, a tulajdon és a vállalat. A fejlődési modell azt teszi hozzá, hogy ez a három rendszer időben is változik. A család bővül, a tulajdon átalakul, a vállalat növekszik és professzionálisabb működést kíván. Ha ezek a változások nincsenek egymáshoz igazítva, a természetes fejlődési feszültségek könnyen személyes konfliktusként jelennek meg. A családi irányítás egyik legfontosabb feladata ezért nem az, hogy minden változást megakadályozzon, hanem az, hogy a család, a tulajdon és a vállalat fejlődését egymáshoz rendezze.
Blog
Stratégiai kérdések családi cégeknél
Az alábbi írások az utódlás, a generációváltás és a családi irányítás gyakorlati kérdéseit dolgozzák fel. Olyan visszatérő döntési helyzeteket, amelyek a családi cégek hosszú távú működését, fejlődését és generációkon átívelő fennmaradását befolyásolják.




