A családi alkotmány negyedik fejezete arról szól, hogy a család hogyan hoz döntéseket a családi cég körül. Ez az egyik legfontosabb gyakorlati kérdés, mert egy családi cégben könnyen összekeveredik a családi beszélgetés, a tulajdonosi döntés, az ügyvezetői felelősség és a napi operatív működés.

Ha ezek nincsenek elválasztva, akkor mindenből minden lesz. Egy céges döntésből családi sérelem. Egy családi beszélgetésből operatív utasítás. Egy tulajdonosi vita pedig könnyen átcsúszik személyes konfliktusba. A családi irányítás célja nem az, hogy túlbonyolítsa a működést, hanem az, hogy tisztázza, ki miről, milyen szerepben és milyen fórumon dönt.

A családi alkotmány egészének fejezeteiről ebben az áttekintő cikkben írok részletesebben: Mit tartalmaz egy családi alkotmány?. Ez a cikk már az első konkrét fejezetről szól: az alapvetésről.

Miért kell külön beszélni a döntéshozatalról?

Egy családi cégben ugyanaz az ember egyszerre lehet apa, anya, testvér, gyerek, tulajdonos, ügyvezető, munkavállaló vagy jövőbeli utód. Ezek a szerepek nem ugyanazt jelentik, és nem ugyanazokkal a jogokkal, felelősségekkel és elvárásokkal járnak.

Más kérdés az, hogy egy családtag dolgozhat-e a cégben. Más kérdés az, hogy tulajdonosként milyen információt kap. Más kérdés az, hogy ügyvezetőként miről dönthet. És megint más kérdés az, hogy családtagként milyen beleszólása van a család hosszú távú jövőképébe.

Ha ez nincs tisztázva, akkor a családtagok könnyen más szerepből beszélnek ugyanarról a témáról. Ettől a döntések lassúak, sérülékenyek és személyessé válnak.

Mi tartozik a családi fórumra?

A családi fórum nem második ügyvezetés. Nem arra való, hogy a család napi operatív céges ügyeket irányítson. Arra való, hogy legyen helye azoknak a kérdéseknek, amelyek a családot mint családot érintik a cég körül.

Ilyen lehet a következő generáció bevonása, családtagok céges szerepvállalása, családi értékek, információmegosztás, tulajdonosi felkészítés, családi konfliktusok vagy hosszú távú családi célok megbeszélése. A családi fórum akkor működik jól, ha nem veszi át az ügyvezetés szerepét, de nem is hagyja, hogy minden családi kérdés informálisan, folyosói beszélgetésekben vagy családi ebédeken dőljön el.

Mi marad az ügyvezetés és a menedzsment feladata?

A családi alkotmányban érdemes kimondani, hogy a cég napi irányítása nem családi fórumon történik. Az ügyvezetésnek és a menedzsmentnek saját felelőssége van: stratégiai döntések előkészítése, operatív működés, munkatársak irányítása, pénzügyi döntések, ügyfélkapcsolatok, fejlesztések, beruházások és végrehajtás.

Ha a család minden operatív döntésbe beleszól, akkor a cég nem tud professzionálisan működni. Ha viszont az ügyvezetés minden családi kérdést egyszerű üzleti problémaként kezel, akkor a család sérül. A jó családi irányítás éppen ezért határokat húz: mi családi ügy, mi tulajdonosi ügy, mi ügyvezetői ügy, és mi menedzsmentfeladat.

Hogyan születnek a közös döntések?

A családi alkotmányban nem kell minden döntési szabályt részletesen kidolgozni, de az alapelveket érdemes tisztázni. Milyen ügyekben kell családi egyeztetés? Milyen kérdésekben elég többségi döntés? Mi igényel egyhangúságot? Ki hívhat össze családi fórumot? Ki készíti elő a napirendet? Ki vezeti a beszélgetést?

Ezek technikai kérdéseknek tűnnek, de valójában sok konfliktust előzhetnek meg. Ha nincs döntési rend, akkor a legerősebb hang, a legaktívabb családtag vagy az alapító személyes tekintélye dönt. Ez egy ideig működhet. De generációváltásnál, több tulajdonosnál vagy több családi ágnál már kevés.

Néhány kezdő kérdés

Egy első körös közös gondolkodáshoz elég néhány egyszerű kérdés:

• Milyen családi ügyekről kell közösen beszélnünk?

• Mi tartozzon a családi fórumra, és mi ne?

• Mely döntések tartoznak a tulajdonosokra?

• Mely döntések tartoznak az ügyvezetésre és a menedzsmentre?

• Ki hívhat össze családi egyeztetést?

• Milyen kérdésekben kell közös családi álláspont?

• Hogyan akadályozzuk meg, hogy családi sérelmek operatív céges döntésekbe keveredjenek?

Ezekre nem kell elsőre végleges döntési szabályokat írni. De ha a család ezekről elkezd gondolkodni, már közelebb kerül ahhoz, hogy ne minden fontos kérdés informálisan, véletlenszerűen vagy személyes erőviszonyok alapján dőljön el.